Elindultunk hát a nagy utazásra. A busz kerekei tépték az aszfaltot. Budapest után jöhetett Ausztria és Németország benzinkutjainak megismerése. Az első hely, ahol használhattam volna a telefonomra letöltött térképeket az Brugge volt. Sajnos csak néhány órát töltöttünk a városban, ezért inkább fotóztam. Szerencsénkre a belvároshoz nem kellett térkép, mert gyorsan kiismerhetők a kis utcák és sikátorok.
Az első hivatalos szálláshelyünk Calais lett volna Franciaországban, ahonnan csalagúton keltünk volna át Angliába. Szerencsénkre a szervezők a komp mellett döntöttek, ezért Dankerque-ben szálltunk meg. A nyomtatott térképek a kukában landoltak, ezért gyorsan szereznünk kellett egy helyi térképet. A szálloda recepcióján meg is találtuk a megfelelőt és bevettük a várost.
A legizgalmasabb állomásunk Glasgow volt. Renitens csapatunk levált a kolóniáról és belevetette magát a város forgatagába. A telefonos térképet ismét nem volt időm használni, ezért a Nemzeti Múzeumban felvérteztük magunkat a megfelelő papírossal. A gyorsan jött siker tovaszállt, mert a környéken az utcák neve nagyon hasonló volt és a térkép is csak vázlatos volt. Nem estünk pánikba, jó barátom Bence azonnal egy helyi lakost kezdett faggatni, hogy merre is találunk valami turistáknak való shopping streetet. A választ gyorsan, bár nehezen érthetően megkaptuk. Ezek után gyerekjáték volt a tájékozódás, már csak az idővel kellett versenyt futnunk. A találkozó 5 órakor volt a Katedrálisnál, amit mi természetesen nem szerettünk volna megnézni, ezért a város túlsó végén kószáltunk. Ennek ellenére a csoportunkat 5 perccel megelőzve értünk a buszhoz – szerencsénkre a többiek nem látták a rohanástól kipirult arcunkat J
Köszönöm a figyelmet! Amennyiben érdeklik az utazás állomásai az alábbi linken megtekintheti:
http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF&msa=0&msid=210604252620158749456.0004abf15d712a61f6ff7
Az útvonal nem jogvédett, ezért az szabadon megvalósíthatóJ